Svéd írók és fordítók

Kedves Bogi!

Pénteken továbbképzésen voltam a városi könyvtárban a kollégáimmal. A régióban élö írók közül mutatkoztak be néhányan. Irtó jó volt. Egyáltalán nem fáradtunk el, pedig egész nap elöadásokat hallgattunk. Pl. életrajz készült egy 19. századi írónöröl, Emilie Flygare-Carlénsról, aki egy kissé feledésbe merült, mivel egy kritikus nem szerette, és egyszerüen 1,5 oldalra rövidítette a róla írtakat az irodalomtörténet-könyvben. Részleteket hallhattunk akkori kritikákból. Hát, az haláli volt! Több ilyet kellene olvasni. Pl. akkor nem írhatott egy író arról, hogy egy nö elválik, mert milyen példát mutatott volna a férjes asszonyoknak. Ma ezt megmosolyogjuk, de képzeld, micsoda harcot kellett a feministáknak vívniuk ahhoz, hogy ma a nök viszonylag szabadon dönthessenek a sorsukról. Legalábbis a világnak ezen a részén. A 19. században csak az a nö lehetett felnött Svédországban, aki megözvegyült. Amikor ez az írónö egy alapítványt hozott létre, amivel a szegény halászcsaládokat támogatta, a férjének is alá kellett írni a dokumentumot, mert a feleség, mint nö nem dönthetett ilyen ügyekben.
Az egyik detektívregényírónö, Helene Tursten, akinek a regényeit több nyelvre is lefordították, és most valamennyiböl film készül. Tudod, hogy a svéd detektívregények nagyon jók, ezekböl tudnak a legtöbbet eladni külföldre. Helene a nagymamájáról mesélt, aki a 20. század elején aukción eladtak, amikor 5 éves volt. A családja kivándorolt Amerikába, és a 9 gyerekböl 6-nak tudtak hajójegyet venni, 3-at pedig kénytelenek voltak itt hagyni. Egy parasztcsaládhoz került, ahol rabszolgasorsban élt. Aztán Helene feltette a kérdést, hogy vannak-e ma is rabszolgák. Többen, mint gondolnánk. Az egyik regénye éppen a szex-rabszolgaságot érinti. Erröl nem érdemes írni, mert senki nem szeret ilyen kellemetlen témákról olvasni. De egy detektívregényben ez is érdekes lehet. És amit kihangsúlyozott, az az volt, hogy csak azért lehetnek itt fiatal lányok, akiket föleg kelet-Európából hoznak be, mert van igény az ilyesfajta szolgáltatások vásárlására, ami nagyon szomorú.
A következö elöadó egy költönö volt, aki lektor is egyben. Elmesélte, hogy ö segített Stefan Einhorn legújabb könyvének az írásában. Tanácsokkal látta el írás közben. Stefan Einhorn elözö könyve, Konsten att vara snäll vagyis a Jóság müvészete sokáig vezette az eladási toplistákat 2005-ben. 14 nyelvre fordították le. De róla majd egyszer késöbb írok.
Két fordítót is meghallgattunk. Az egyik, Hans Blomqvist, Franz Kafka összes müvét fordítja, és ennek kapcsán írt Kafkáról egy könyvet.
A másik, Erik Andersson, A gyürük urát fordította le újra Tolkientöl. A kiadó arra kérte, hogy vezessen naplót a fordításról. Ez most könyv alakban is megjelent. Erik arról beszélt, hogy milyen nehézségekkel kerül szembe egy fordító. Voltak segítötársai is. Tolkien rajongók, akik a fordítás során megvitatták vele a neveket, és tanácsokkal látták el. Tolkien pedig meghagyta a végrendeletében, hogy milyen formában szabad a könyveit lefordítani az elkövetkezendöben. Nagyon haragudott a svédekre, amikor a Gyürük ura elsö fordítása megjelent, mert svéd környzetbe helyezték a cselekményt.
A következö továbbképzés december 14-én lesz a „gothic“ irodalomról. Mi ennek a magyar megfelelöje? Az utóbbi idöben két gyerekkönyvet is olvastam, ami ebbe a kategóriába tartozik. Az egyik Petter Lidbeck regénye, a másik pedig Laura Trenter egyik sorozatának a 3. kötete. A címe Testamentet. Ami nekem tetszik, hogy a svéd kiadók támogatják a gyerekkönyvírókat, van lehetöségük kísérletezésre. Petter Lidbecktöl egy 8 részböl álló detektívregény sorozatot rendelt az egyik kiadó. De majd róla is írok még részletesebben.

Szia-Szia!

Melissa