Martin Widmark: Kék Tükör Antikvárium (részletek)

A Kék Tükör Antikvárium című ifjúsági regényben Dávid és Larissza kutat egy tudós, Melkior után. Amíg Dávid szülei Afrikában dolgoznak, Dávid egy idős titokzatos tudós antikváriumában száll meg. Melkior azonban egy napon nyomtalanul eltűnik, és mindössze egy kódolt üzenetet hagy maga után. A nyomozásban Dávid osztálytársa, a Szent Petervárról éppen Svédországba költözött Larissza segít.

Úgy gondoltam, beszélek Larisszával, még mielött elkezdödik a tanítás. De, az utolsó pillanatban estem be az elsö órára, Larissza pedig napként tündökölt, amikor beléptünk az iskola számítógép-termébe.
- Óh – mondta amikor a számítógépe halk zümmögéssel elindult, majd az egyre gyorsabban villogó betűk és ábrák láttán boldogság töltötte el. - Ez irtó klassz lesz, Dávid – lelkesedett, és még a száját is megnyalta.
Az informatika-tanár, egy harmincas éveiben járó nő, ismertette az előttünk álló tanfolyamot, és kihangsúlyozta, a legeslegfontosabb az, hogy megértsük, mennyire lényeges a védekezés.
- Most szexuális felvilágosítás következik – bőgte mögöttünk szarvasként Ricke mutáló hangján.
A tanárnő komolyan ránk nézett, és közölte, hogy ebben bizony sok igazság van.
- Meg kell tanulnotok – mondta -, hogy minden olyan számítógéppel végzett munka vagy szórakozás, ami valamilyen formában bármely hálózati kapcsolaton keresztül történik, sok veszélyt rejt. Ezért komolyan kell venni, tisztában kell lenni a veszélyekkel és kezelni, védekezni kell ellenük. - Természetesen, ez nem szabad, hogy elriasszon benneteket – folytatta.
Larisszára néztem. Érdeklödéssel hallgatta a tanárnőt, aki tovább bizonygatta, hogy az információs hálózatok fejlődése éppen most formálja át gyökeresen a világot.
- Nektek tehát részt kell ebben vennetek – mondta a tanárnö, miközben mutatóujját a levegőbe emelte. – Máskülönben kívül rekedtek a vitákból és a demokratikus eszmecserékböl. Informatikai analfabéták maradtok. De éppen úgy, ahogy mi emberek a mi emberi interakciónkban egész idö alatt kockázatoknak tesszük ki magunkat, úgy akkor is, amikor egy számítógépen dolgozunk, számításba kell vennünk azt, hogy mit akarunk elmondani és mennyit szeretnénk elárulni saját magunkról.
Hacsak tudta volna, milyen jól értettem, miről beszélt, gondoltam magamban. Egész életemben inkább csendben maradtam, minthogy hagytam volna, hogy bárki is bekukkantson a lelkembe. Akarom mondani, egészen addig, amig Larissza föl nem bukkant az osztályban.
- Nos, akkor miféle védekezés is áll a rendelkezésünkre? – kérdezte a tanárnő és végignézett az osztályon.
- Tűzfalak és vírus elleni védekezés – felelte Larissza -, s úgy tünt, hogy nagyra tartotta az informatika-tanárnö bevezetőjét.
- Így igaz – helyeselt a tanárnő és elmagyarázta, hogy ma majd arra kell koncentrálnunk, hogy egy tűzfal hogy működik.
Először végigvette azokat az elveket, amelyek leírják, hogyan védhetjük meg a gépünk vagy hálózatunk biztonságát egy tűzfal segítségével, hogy aztán az óra közepe felé egyedül gyakorolhassunk.
- Most pedig egy olyan saját digitális tűzfalat készíthettek, amelyen még egy számítógépes zseni sem képes áttörni.
Azután végigkalauzolt bennünket a gateway-kódokon és a különféle féreg-kombinációkon, hogy aztán hagyjon egy véletlenszám-generátort egy olyan identitást kiválasztani, ami teljesen személyre szabott volt a számunkra.
Néha-néha Larisszára pillantottam, aki követte a tanárnő utasításait, láttam azonban, hogy közben valami mással is foglalkozik. Úgy tűnt, hogy ez a munka teljesen lekötötte a figyelmét. Az óra vége felé a tanárnő így szólt:
- Most pedig hölgyeim és uraim, önök egy tökéletesen biztonságos számítógép előtt ülnek. Senki sem tud behatolni a hardverükbe, így hát csendben és nyugodtan dolgozhatnak.
Akkor felvillant a képernyőm és egy kis dialógus ablak jelent meg: „HA MEG AKAROD TUDNI AZ IGAZSÁGOT, KATTINTS IDE“, állt ott. Rákattintottam az OK-gombra és legnagyobb megdöbbenésemre egy időzített bomba képe tűnt föl előttem, alatta pedig egy óra állt, ami tíztől nulláig visszafelé számolt. Segítség! Mit tettem? Az óra most 6 másodpercet mutatott.
Fölnyújtottam a kezemet, hogy szóljak az informatika-tanárnőnek, még mielőtt az egész gépem felrobbant volna. 5 másodperc, 4 másodperc ...
- Én ... – hebegtem!
- Csssss! Te lökött – intett Larissza és lehúzta felnyújtott karomat. – Várj!
Az óra a képernyőmön folytatta a visszaszámlálást. 3, 2, 1, 0. Ekkor egy újabb üzenet jelent meg: „NEMCSAK A TŰZFALAD MÖGÉ FÉRKŐZTEM BE, VAN MÉG EGY MÁSIK KIS MEGLEPETÉSEM IS A SZÁMODRA, TOVARIS!“
Meghökkenten néztem Larisszára. A tanárnő azt állította, hogy a tűzfalaink betonbiztosak voltak, ennek a csajnak azonban sikerült behatolni az enyém mögé, csupán néhány másodperccel azután, ahogy aktiváltam. Megböktem a karját, ám ő csak titokzatosan mosolygott, és a képernyőjét fürkészte.
- Majd a szünetben – suttogta a szájszögletén keresztül.
- Neked elment az eszed! – súgtam vissza.
S mialatt ezt mondtam, megértettem valamit. Nemcsak a tűzfalam volt az, amit engedély nélkül bevett. Egy sokkal nehezebben elérhetö helyre is behatolt. Egy helyre, amit hét lakat alatt őriztem azóta, amióta csak az eszemet tudom!

- Miféle meglepetésről beszélsz? – kérdeztem, amikor újra kimentünk az iskolaudvarra.
- Vedd csak elő azt a kék cédulát – utasított Larissza.
Előszedtem a lapot a hátsó zsebemből és újra ránéztem. De éppen olyan keveset tudtam kihámozni a számkombinációból, mint tegnap.
Elmagyaráztam, mivel próbálkoztam előző este, hogyan számolgattam a könyveket a polcokon. Aztán megráztam a fejemet, és átnyújtottam a cédulát Larisszának.

105 13 23 53 105 19 118 22 13 16 16 13 2 13 22 8 3 105 13 3 13 3 13 22 22

- Több órán keresztül törtem a fejemet tegnap este – mondta Larissza -, és próbáltam rájönni, hogy a kombináció mit jelenthet. Több szám is többször visszatér.
- Például a 105-ös – mondtam és utánaszámoltam. – Ez a szám háromszor fordul elő, a 13-as pedig ötször.
- Ez lehet tiszta véletlen – találgatta Larissza -, de sokkal valószínűbb, hogy mindegyik szám jelent valamit. Valamit, ami visszatér.
- Mint egy üzenet betűi – mondtam hevesen. – Úgy gondolod, hogy ez egy kódolt üzenet? A 105-ös lehet például R, a 13-as meg talán U.
- Nem R és U, hanem D és A.
- Micsoda? Honnan veszed?
- Nem vagyok benne egészen biztos, de úgy sejtem, hogy a te Melkior bácsid egy üzenetet írt neked, és akkor valószínű, hogy a neveddel kezdte.
- Úgy hiszed, tudta, hogy esetleg eltűnik, és esélyt akart rá nekem adni, hogy megtaláljam?
- Eltűnik vagy elrabolják – tűnödött Larissza.
Papírt és ceruzát vett elő, majd leültünk egy padra.
Minden 105-ös alá írt egy D betűt és minden 13-as alá írt egy A betűt.

105 13 23 53 105 19 118 22 13 16 16 13 2 13 22 8 3 105 13 3 13 3 13 22 22
D A D A A A D A A A

- Mit tudunk még? – kérdezte.
- Hogy a 23-as V betű, az 53-as pedig I betű kellene, hogy legyen, ha Melkior a nevemmel kezdte az üzenetét.
Larissza folytatta a számsor kitöltését.

105 13 23 53 105 19 118 22 13 16 16 13 2 13 22 8 3 105 13 3 13 3 13 22 22
D A V I D A A A D A A A

- De hiszen ettöl még nem leszünk sokkal okosabbak – sóhajtottam fel, amikor Larissza megmutatta, amit írt. Meg kell tudnunk, honnan vette a számokat.
- Gondolkozz, Dávid – szólított fel Larissza.
- Az első betü a 105. oldalon a telefonkönyvben? Vagy a bibliában, vagy valamelyik másik könyvben, amelyikről Melkior tudta, hogy hozzájuthatok?
- Nem könyv, Dávid. Melyik a legmagasabb szám a kombinációban?
- 118 – válaszoltam anélkül, hogy felfogtam volna, mire is gondolt.
- És milyen más összefüggésben a 118-as a legmagasabb szám?
Az összes lehetséges helyzetre gondoltam, ahol az ember különféle dolgokat számol, de nem jutott az eszembe semmi olyasmi, ahol a mennyiség éppen 118-cal végződött volna. Az ábécében 44 betű van, egy zongorának biztosan kevesebb billentyűje van 118-nál. Nagyon szerettem volna bebizonyítani Larisszának, hogy nem vagyok egészen ostoba, végül mégis kénytelen voltam kijelenteni:
- Feladom. Egy kukkot sem értek az egészből. Ki vele most rögtön!
Ám éppen akkor, amikor beismertem, hogy kudarcot vallottam, rájöttem a megoldásra. Hiszen Melkior valójában már elmondta nekem!
- Nézd csak meg bátran közelebbről. Lehet hogy egy nap majd még hasznát vesszük – mondta.
És mi volt az, amit akkor éppen néztem? Hát, az a tábla, ami a periódusos rendszert ábrázolta. Az a logikai rendszer, ami a földön létező valamennyi alapelemet leírja. Hát persze, hiszen az a 118-as számmal végződik! Én mafla pedig éppen emellett a tábla mellett álltam tegnap és könyveket számoltam!
- Fantasztikus vagy, Larissza – lelkendeztem és hevesen átöleltem.
Észrevettem, hogy egy kissé meglepődött, de azért viszonozta ölelésemet. A hajának csodálatos illata volt.
- És akkor mit jelent a többi szám? – faggattam tovább izgatottan.
- Sajnálom. Akárhogy is keresgéltem otthon tegnap este, nem találtam a periódusos rendszert szemléltető táblázatot. Reméltem, hogy ma lesz természetismeret-óránk, s így megfejthetjük az üzenet további részét.
De az órarendben csak svéd és háztartási ismeretek szerepelt, ezek az órák pedig csigalassúsággal vánszorogtak.
- Melkiornak van egy a periódusos rendszert ábrázoló táblázata az üzletében – mondtam, amikor végre kiértünk az iskolaépületből.
- Akarod, hogy hazamenjek veled? – kérdezte Larissza.
Hálásan fogadtam el ajánlatát, majd kocogva tettük meg az utat egészen a kikötőnegyedik, ott egészen a Kék Tükör Antikváriumig.

A részletek közzététele a szerző és a BonnierCarlsen Kiadó jóváhagyásával történt.