Hurrá! Ma végre megérkezett a laptop. Zöld Dell. Ez azt jelenti, hogy ezentúl nem kell majd annyit sorba állni a gép elött. Ja, és hogy színes. Hát ennyi luxust csak megengedhetek magamnak. Tudom, kelepcébe csaltak ezzel az üzleti fogással. De szívesen hagytam magam. Azt hiszem, ezt a színes laptopot nöknek találták ki.
A színesröl jutott eszembe, hogy pénteken végre kezembe foghattam Sven Nordqvist August-díjat nyert könyvét. A Könyvszekrény gyerekkönyvesboltban Pija Lindenbaum dedikálta a könyveit. Vettem néhányat karácsonyi ajándékba. Dedikáltattam is öket. És megkérdeztem Pijától, hogy feltehetek-e néhány illusztrációt a blogomra. A beleegyezését adta, azzal a kikötéssel, hogy oda kell írnom, melyik könyvböl valók. Majd legközelebb meg is teszem.
De most lássuk csak, milyen is a díjat nyert képeskönyv. Valamennyi kritika, amit a napilapokban olvastam, áradozik róla, és valamennyi megegyezik abban, hogy a szöveg valójában nem szükséges, mert itt föleg a képek a fontosak. Szóval a könyv nagyméretü és meseszép. Én is megcsodáltam a boltban az ünnepi kiadást, ami 300 korona. A közönséges kb. a harmadrésze.
Nekem a Dagens Nyheter c. napilapban október 30-án publikált kritika tetszett a legjobban, ezért föleg ebböl idézek. Stina Zethraeus azt írja, hogy ”bár a könyv ötlete 25 éve született, mégis modern”. A könyv hátlapján az olvasható, hogy Sven Nordqvist szándéka ”…egy álombeli tájon való utazás egyetlen összefüggö képben”.
A történet egy kisegérröl szól, aki társával az öreg egérrel együtt egy körtealakú léggömbben utazik azért, hogy megtalálják a egérfiú elveszett növérét.
Az értö szemü olvasó gyerekkönyvirodalom- és képzömüvészettörténeti utazáson vesz részt. Utazás közben eszünkbe ötlik több ismert író és képzömüvész: Magritte, Salvador Dalí, Oscar Reuterswärd. Azután ”Beatrix Potter, Astrid Lindgren és Lennart Hellsing is többé-kevésbe jelen van, Pija Lindenbaum jávorszarvasbátyuskái pedig végérvényesen helyet foglaltak a díványon egy tengeri szigeten”.
Egyáltalán nem érdekes, hogy elöször a képek születtek meg, és csak késöbb írodott hozzájuk szöveg. Elöször talán inkább zavaró a szöveg. Csak amikor már egy darabig néztük a képeket, akkor kezdünk figyelni a kisegér és az idös egér közötti párbeszédre. Ebböl az enyhén szürrealista dialógusból ismerjük meg a növért: ”… ha a felhök között járunk, tudunk repülni – mondja. – Mert ha ezt nem tesszük, lezuhanunk, és ha lezuhanunk, meghalunk, de nem halhatunk meg, mert elöször öregek leszünk, és ezért tudunk repülni, amikor a felhök között járunk”.
Stina Zethraeus a következö szavakkal fejezi be a cikkét: ” … tekinthetjük úgy, Sven Nordqvist Var är min syster? c. könyvében csodálattal hódol az irodalom, a müvészet és a fantázia kimeríthetetlen mezeje elött, ahol valamennyien ott lebeghetünk saját kis hajónkban, építsék azt bármiböl is”.
Bogi, emlékszel még, mit mondott Sven Nordqvist arról, hogy mi történik akkor, ha esetleg ö kapja az August-díjat. Pontosan: megnö az eladás. Így is történt. Néhány nappal azután, hogy bejelentették, ki nyerte el a díjat, a díjnyertes könyv a Svensk Bokhandel (Svéd Könyvkereskedelem) internetes eladási topplistájának élére került. De közvetlenül utána ott áll Martin Widmark gyerekkönyvsorozatának a 12. kötete, aminek a címe Könyvtárrejtély, a 3. helyet pedig a svéd gyerekek detektíregény-királynöjének, Laura Trenternek Testamentum c. könyve foglalja el. Ha érdekel, itt tekinthetö meg:
http://www.svb.se/Topplistor/2007/153258 . Róluk is hamarosan írok majd.
Hamarosan itt a karácsony, a könyv jó ajándék és internet ide vagy oda, a svédek még soha ennyi könyvet nem vásároltak. Ráadásul még mindig konjunktúra van. De azért itt is legalább olyan nehéz egy nem angolszász nyelvterületröl származó gyerekkönyvet megjelentetni, mint Peperóniában.
Késöre jár, lassan ideje ágyba bújni.
Szép álmokat!
Melissa
Ps.: Épp most láttam a Dagens Nyheterben, hogy a rajongók csettelhettek Sven Nordqvisttal:
http://www.dn.se/DNet/jsp/polopoly.jsp?d=3004&a=723756
Megtudtam egy-két érdekes dolgot, meg eszembe jutott néhány dolog. Pl. az, hogy egyszer nagyon rég láttam róla egy dokumentumfilmet, amiböl föleg az maradt meg, hogy mennyire dühös és elkeseredett volt amiatt, hogy nem vették föl az Iparmüvészeti Föiskolára. Most is azt mondja a csettben, hogy az egy túl bonyolult iskola egy kezdönek. Így kénytelen volt autodidakta módon megtanulni rajzolni.
Meg arra is emlékszem, hogy Mazsola 3 éves volt, amikor elöször vittük moziba, és akkor a Pettsonról és Findusról készült karácsonyi filmet néztük meg, amit Budapesten rajzoltak. Csodálkoztam is, hogy akkor nem mutatták be otthon. Most is készül egy rajzfilm, az animációra majd Budapesten kerül sor, egy másik könyvsorozatból, ami legalább annyira népszerü. A címe Mamma Mu, és Sven Nordqvist az illusztrátora. Vajon hány évig kell majd várni, hogy levetítsék otthon?
