2007. december 10., hétfő

Irodalmi Nobel-díj 2007

Kedves Bogi!

Épp most néztem a Nobel-ünnepséget a tévében. Reggel a villamoson olvastam az egyik napilapban, hogy évente egy millió svédet szegez a tévé elé ez a nagy pompával megrendezett esemény. Hiába, sok a ráérö nyugdíjas. De félre a tréfával, mi is minden évben belenézünk az ünnepi müsorba, meg arra is kíváncsiak vagyunk, milyen ruhát visel Silvia királyné és a hercegkisasszonyok. És sokmindenkit érdekel a menü is, amit a vendégek a Stockholmi Városházán fogyasztanak.

Amint azt bizonyára tudod, az idei irodalmi Nobel-díjat Doris Lessing kapta. Magas életkora miatt nem tudott eljönni a díj átadására. 87 évével ö az eddigi legidösebb irodalmi díjas.
A múlt héten láttam egy róla készült programot a tévében. Nagyon stramm kis öregasszony, és milyen határozott. Ö is egy olyan erös nö, mint amilyenekröl már többször is írtam. Tudod, azért néha elgondolkodom, hogy képes egy nö elhagyni a gyerekeit, és nélkülük élni. Doris azt nyilatkozta, hogy ha Afrikában kellett volna maradnia, akkor vagy alkoholistává vált volna vagy megörült volna. És tudta, hogy az elsö házasságából származó két gyereke biztonságban fog felnöni a volt férje házában. Ö pedig úgy döntött, hogy a második házasságából született fiával egyedül Angliába költözik. Vajon mennyi eröre volt ehhez szüksége?
Az utóbbi idöben több olyan gyerekkönyvet is olvastam, aminek ez a témája. A szülök elmagyarázzák a gyerekeiknek, hogy miért választották azt, hogy elhagyják öket. Az egyik nagyon tetszett, végre egy francia fordítás a sok angol mellett. A szakma is ezt a könyvet emelte ki az összel. A szerzö Susie Morgenstern a címe pedig Lettres d´amour de 0 á 10 vagyis szerelmes levelek, amit a svédek titkos leveleknek fordítottak. Kissé hagyományos stílusa miatt, azt hiszem, tetszene a magyar gyerekeknek. De erröl majd egyszer máskor írok.
Látom, hogy a magyar honlapokon található információ Doris Lessingröl, ezért csak néhány érdekességröl számolok be.
Amikor Stockholmban bejelentették, hogy ki kapja meg az idei Nobel-díjakat, Doris Lessing éppen bevásárlókörúton volt. Amikor londoni háza elött kiszállt a fiával együtt egy taxiból, a Reuters hírügynökség egy riportere egy mikrofont nyújtott elé. Akkor így káltott fel:
- Oh, Christ!
Azután hozzátette, hogy 30 évig kellett várnia erre a díjra. Hiszen már minden lehetséges európai irodalmi elismerést elnyert.
- De a Nobel-díj azért mégis a legrangosabb az összes közül. Mindenki ismeri, ezért jó érzés megkapni – mondja.
Az írónö fanyar humoráról ismert. Amikor az újságírók azt kérdezték, hová rejtette a pezsgöt, azt felelte, hogy csak gint iszik. A Svéd Akadémia indoklásában szereplö kifejezésre, miszerint ö “a nöi tapasztalat költöje” azt mondja:
- Nem értem, mire gondolnak. Soha nem értettem, miért kell férfiakra és nökre osztani az embereket. Ez úgy hangzik, mintha ellenségek lennének.
A Dagens Nyheter c. napilap október 11-i számában Horace Engdahl, a Svéd Akadémia titkára azt javasolja, hogy akik most elöször olvassák Doris Lessing müveit, azok az elsö könyvével kezdjék, aminek a címe A fü dalol, ami 1950-ben jelent meg. A 4 kötetböl álló önéletrajza is hasznos információval szolgál azok számára, akik közelebbröl szeretnének megismerkedni az írónö munkásságával. Különösen az elsö rész fontos, ahol Lessing arról ír, hogy nöként mennyire kívülállónak érezte magát, az osztálykülönbségekröl, és afrikai származásáról is.
A Svenska Dagbladet c. újság október 11-i számában pedig maga Doris Lessing javasolja, hogy aki még soha nem olvasta a regényeit, kezdje a Golden Notebook (Az arany jegyzetfüzet) címüvel.
Doris Lessing éppen most fejezte be az utolsó regényét, amelynek a címe Alfred & Emily, és arról szól, hogy a szülei hogyan élték meg az elsö világháborút, és hogy az életük hogyan alakult volna, ha nem lett volna háború.
S mielött eltünik az ajtóban, eszébe jut, hogy a Nobel-díj igen tekintélyes összeg (10 millió svéd korona), és hozzáteszi.
- Szóval kezdhettek aggódni az összes kéregetö levél miatt is? Oh dear.

Bogikám, remélem kedvet kaptál hozzá, hogy elolvasd Doris Lessing valamelyik könyvét. Én azt tanácsolom, hogy Az ötödik gyermek címüvel kezd, ami 1962-ben jelent meg, és nöi úttörömunkának számít.
Mára elköszönök, de hamarosan újra jelentkezem.

Sokszor üdvözöllek:

Melissa

Upplagd av kl.
Etiketter: